Tavar tél van. Kemény fagyos északi szél vág főhősünk tavaros arcába, őt mégis lágyan tavarja a hasmenés. Tavar ember. Néha fingani is mer. Áll a buszmegállóban a fémkorlátnak támaszkodva és a mélyről jövő bélszelek kiváltotta rezgések hatását figyeli annak az öregasszonynak az arcán, aki mellette veszettül kapaszkodva próbálja kivárni a buszt. Olyan mintha kádban csinálnád csak nem dörög. Hát inkább néhány ilyen tavaros akadémikus kísérlet, mintsem szerelmes legyen az ember. Mert ugye az nem csak a korlátot tavarja meg...
Még mindig előtte vannak azok a formás lábak. (nem az öregasszonyé) Valami részeg hányásos péntek lehetett és csak simán Ő elé esett pofára az ember. (ez sem az öregasszony) Ezek az emlékek, ha hetek múlva és töredékesen is buktak elő némi tavarral és sárgarépával, akkor is meghatározóak. Lappang a tudatalattiban nem úgy, mint az akkor gondosan visszatartott rókázás, ami kijövetelekor az összes vízkövet lemarta a budiról (még a perem alatt is). Minden idegszálával tiltakozott a kis szerencsétlen, hogy beleessen, de beleesett. Tavarul. A Nőbe... (nem az öregbe) A róka az esés után jött... Emlékszik azokra a mondatokra, amiket mondott, pedig már régen nem volt magánál, és a fél perce kimondott tavarra sem szokott emlékezni. Talán ezért alszik viszonylag tavar. Emlékszik az illatokra, valószínűleg ez is benne lehet, hogy nem volt magánál... Típushiba atavarnál. Könnyen tavarható, egy 32-es villáskulcs határozott homlokra helyezésével. Mindegy, a tavar álom ingyen van, csak utólag kell drága árat fizetni érte. De az ember legyen tisztában az értékeivel. Minden embernek van. Ha hitelből is de van.
Nos főhősünknek az sem van. Meg kicsit tehetetlen fasz is, és valamiért még sem. Csak a szakadt csöves életét tudta volna a lánynak adni, (aki nem öreg, de lesz, viszont nem most) de az az élet meg pont annyit ért, amennyit egy indulatos kannibál adna érte... Egy kődárdahegyet félig csiszoltan, nyél és tavar nélkül... Főleg ha nem túl sok hús van az ember gyerekén, és még kevesebb tavar. A belső értékekről annyit, hogy nem nyelt még aranygyűrűt... Akkor volt gyűrűje, amikor az ornitológiai társaság a galambokat számlálta a városban, ő meg részegen leesett egy lépcsőről szürke ballonkabátban. Kapott egy alumínium sorszámozottat a kisujjára a szép landolásért, mint tiszteletbeli pali madár és védett állat. A Jóisten nyilváníthatta annak. Fekete kabátban biztos BAT MOBILT kapott volna.
Szóval a tavar Pinnnnna. (nem az öreg, az még kapaszkodik a korlátban) Hát arra nincsenek szavak. Nem is tudott a fószer semmi tavart mondani, amikor találkozott Vele, és pont ezt is kapta válasznak, amikor elhívta egy kv-ra. Pedig az volt a döntő pillanat, amiért hónapokon keresztül imádkozott, hogy soha el ne jöjjön, mert beledöglik az ember gyereke. És eljött. Akkor érkezett el, mikor fél év után levette a számítógép hátteréről, mint lezárt témát. Összehozta őket egy leheletnyi kis időre a nyavalya - pont másnap - simán kibaszósdiból egy elsunnyantott bulin, és megesett az az esetlen semmi, aminek semmi következménye sem lett.
Sokan mondták a gyereknek:
- ha akarsz valamit hajtani kell a vadat! Vadat hajtani a kutyák szoktak, a vadász csak elejti a végén, ha megfigyelte mozgását kiismerte reakcióit, és ha érdemesnek ítéli - gondolta barátunk.
- Ez egy kurva leány bazdmeg! - mondták barátunk barátai - lecidázta a fél várost! (ez sem a kapaszkodós nyanya, arról nincs adatunk) De tavar a város azon felének…
- Ha igaz is, a faszt érdekel, ha egy tavar csodáról beszélünk. Mária Magdolnánál is tavar. Általában az ilyen sztorik fele sem, vagy a duplája igaz, de beledöglenék, mert szép halál. Beledöglenék önmagáért. Beledöglenék, de nem tehetem, mert vannak, akik szeretnek engem. (meg azt az öregasszonyt is szereti valaki, aki alatt rezeg a korlát) Mert még engem is szeretnek feltételek nélkül önmagamért, pedig rongy ember vagyok... (minden korlátrezegtető rongy ember) Szeretnek, mint azt a cafatnak tartott Királylányt például én. (nem az öreget, pedig ő is egyszer volt Ő) - gondolta barátunk barátai baráti megjegyzéseire. És tovább rezegtette fingjával a korlátot az öregasszony keze alatt...
Legegyszerűbb volna talán feladni egy hirdetést, ha már ilyen bonyolult az élet:
Nekrofil fiú keres lányt (nem öreget, még mindig nem, mert az perverz) webcamchatsex-re. Kölcsönös szimpátia esetén házasság. Jelige az "ásó válasszon el minket, ha nem kérsz hamvasztást 8479387562". Azéééé jó, ha egyikük latexfetisiszta, mert nem folynak szét az érzelmek az első találkozáskor, már ha a zipzár légmentesen zár... Vajon urnát baszni faszverésnek minősül, esetleg ez ebben a témában olyan, mint a guminő? (vajon aki az öregeket szereti csak félig fújja fel a guminőt?) És nem lehet, hogy feltámadás után pikantériáját veszti a dolog esetleg elmúlik a love? Ha átversz megöllek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése