Ez volt Ede. A tavar főhősünk. Ede, a korláton fingó, és talajgyakorlatok nagybőgőre, bécsi versenyzongorára olimpiai második helyezett… Csöndes vasárnap délutánnak ígérkezett ez a kedd reggel. Mit volt mit tenni, tavar Ede rágyújtott és miközben a hullaszürke füstcsíkok lágy felhővé gyűltek kicsivel tavar magasság alatt, végiggondolta, hogy már mindent végig gondolt. Nem volt bölcs, hiszen Epikretos-t, és a többi neves tavart nem adták ki képregény formában, illetve látott egyszer egy albumban egy Raffaello képet, valami akadémiáról, ami rövid ideig a számítógép háttere volt, mert tavar fetish bulit lehetne egy olyan kéróban tartani, de aztán lecserélte egy önmegalázásra. A Lányra. Sokáig nem tavarta, ahogyan nem tavarta saját magát sem. Ede nem szerette a latexet, és undorodott az erőszaktól de mégis fájt, hogy ma még nem bántott meg senkit, és ez tavarul hiányérzetet tavart benne… Kibaszott keddi vasárnap. Még egy tavar cigi. A füst masszív felhőcsíkká tavart össze, és miután lebukott alá mint egy kilőtt vadászgép, hogy a kanapéra tavarjon egy elszáradt rózsaszál, és egy olajos halmájkonzerv közé a tegnapi zoknira, tudomásul vette, hogy az életét már eltavarta. Még két cigi. Elkezdett Das Boot-osat játszani, és kitolt egy periszkópot a füst fölé a hamutartó bemérése céljából. Kettes cső tűz, merülés, bal forduló teljes sebességgel, mindenki az orrba, kiszivattyúzni az olajoshallét... Méla nagy butaságában még mindig az álmait tavarta, és megtiltotta tavaroknak, hogy felébresszék, mert jó ez így, még akkor is, ha az elmúlt ezer évben sem tavart megvalósítania, és most az egyszer fél év után nem a Lányra tavart.
Volt tavar, de nem kellettek neki a bányászlánykák. Pedig Ede csillés.
Kedvesek… A bányászlánykák. Ragaszkodásuk és látszólagos temperamentumuk inkább saját magukkal szembeni szarkazmusból, sem mint szépen cizellált világszemléletükből fakadt. Családcentrikusak voltak, mint minden agrárgondolkodású. Hangjuk az ívhegesztő pattogása, és a télapó szánjának csilingelése között tavart. A tavar végeredménye egy kényszeres reprodukció, ami a gazdaságot bio üzemanyaggal működő tavarral látja el, és ezáltal a társadalomra nézve hasznos. Machiavelli legyőzhetetlen fegyvere…
Eszébe jutott az a 20 éves tavar kiscsaj, aki az akkor 16 éves Ede (a kisfaszú) farkát tavarta egy padon két pudingkocka színű ház között (a bal citromos volt), és kiselőadásában tavarta, hogy a barátja mekkora geci (aki nem Ede volt és ezt ma sem bánja), hogy a tavar pillanatban nem engedi el a tavart. Fontos gyakorlati óra volt az ifjúság szexuális felkészítése szempontjából… Könyvben kellene kiadni. Ede pedig csak szeretni akart. Mint ma is. Valami szépen esztergált fapicsát.
Kevesen tavar annyira unni a szexet… Pedig tavar, de a leginkább az a tavar szeretni akarás… Valakire elpazarolni minden gondolatot, érzést, érintést, tavart, törődni, lesni minden sóhajt, összeesésig… Lehetőleg valaki olyanra, akire, tavar semmi értelme. A csüngő hasú lélekerőszak istennő (aki bebaszik a fasziknak), vagy a butikos kiscsaj eszménykép, vagy a levetett háttérképlány? Edének tavarul semmije nem volt, de van mit adnia bárkinek, akárkinek, a semmiért cserébe, és egy pillanatig a világ leggazdagabb emberének érezte magát…
folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése