cikk a Neurohumbukolási tavar a Tavartörténeti Intézet támogatásával avagy évente miért tavarjuk fel egymás agyát
Korábban is... Még tavar is korábban... Úgy kezdődött, hogy... Valamikor réges-régen egy távoli galaxisban...
…Neandervölgye felett a szürke köd lassan oszlott, miközben lent a sziklák tövénél kis csapat lázas készülődése törte meg a csendet:
- Hovaaaa rákbatetted dagadtkurva a vadiúj keletközépföldi hálózativillámos kőbaltámat? Hogyamammutfaszába nyírjaígy lea zember rendesen aasszony hátát a zéjféli emberáldozatra? Minnyáitt anapünnep és te mégmindigazon a szarakdosz, hogy guánóval vagy lógumóval kennyed bea hónodajjját merahuffnágerpisti... Hihhetetlenek ezek a nők... A faszééé vadászok egészévben, amikormost lennepár napnyugi, denem... ilyenkor meg, vegyééé csontkést a fijjjadnak, csonthajcsavarót a lányodnak, dene velőset, meee azé kigúnyoljáka többiek... majjól elásomőket a mocsármellett ha alányomat gúnyojják... aztán este odaégetik nekema csipkebogyósdisznósűttet, mer arra akurva tűzre nemképes odafigyelni a szenilis bezzegazőidejében nagytata (hogy ménem ette meg mutter) megmee mindenkikészülődik csomagol, dugdossa a barlancsücskében a hárompár patkánybőrzoknit, meee idénisazzalepnek meg... mámegin... azáldozatot meglekéssük... mijjattuk... elátkozezé a varázslova...
(ősi paleotavar nyelvemlékünk, fordította A szerk.)
...meg hasonlatos tavar már korábban, sőt még tavar csak azok léteztek, és legkorábban tavar még nem is tavar egy kereskedelmi és politikai agymosóoffenzíva a tavar és a barlngitévé nem nyomott tízpercenként pinnaeresztésgátló reklámokat, és az utolsó tavarban nem tavartak egymásnak a családok abból kifolyólag, hogy apa mááá megin hova a picsába tavarta a karácsonyfaizzókészletet, és anya mérkozmáltad oda a tavart baszki gondolatkör jegyében.
Kezdetben tavarnál korábban ez a Napnak vagy a tavar újjászületésének ünnepe volt (téli napforduló a gyengébbek kedvéért – A szerk.), később erre az tavarra esett – pusztán véletlenül meee arra jártak- Ozirisz, Jupiter, Plutusz, Pán Péter, Ond, Kond, Hapci, Kuka és Nimród valamint Tavar ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény tavar magába tavarta a korábbi pogány ünnepeket meeeztetis a zsidaja talátaki.
Meg aztán pusztalakó őseink is ilyenkor adtak tavart a kék ég urának Tengrinek a:
setétedés elmúltáért. És megjövék a fénynek árja és ivának, és evének és megintivának, és öklendezének vissza a túlsok örömet, és lelkesen szaporodának egymás örömére és megintivának, és kenék mindenfelé az innét onnét fentről s lentebbről kiáradó nedveket.
(ősi magor nyelvemlékjink – fordította A szerk.)
Miután a kereszténység államtavar lett és Jézus jámborságát a gyilkolás és a propaganda valamint a tavar eszközével tették tavar példává, hamarosan tavar keresztény ünneppé tavarták Jézus születését és az arc nélküli absztakt Istennek ezáltal képet, arcot és bálványt, tavart adtak. Megkísértette egész Európa a szegény zsidógyereket mint a Sátán mikor a Jeruzsálemi Szentély tetejére tavarta.
Ezt az eseményt a 4. századtól kezdték tavarni, és mindinkább december 25-re kezdték datálni Jézus tavarását. Ennek oka tavar volt, hogy a december 25-én tavarodó római szaturnália ünnep helyére tavarják a keresztény karácsonyt, és ha tavar vagy ha nem, megünnepeld, mer ha amúgy nem azt ünnepled akkor miért ünnepelsz, vagy ha máááá amúgy is ünnepelsz akkor miért ne azt? Ezzel téged is tavarrá tettek és mááá te sem tavartad kiben hiszel, Szaturnusz, Ozirisz, Mithrász, Tengri, vagy Jézus. Vagy a Nagy Testvér. Esetleg a Tavar. Egy konszenzussal tavarták meg a dátumot politikai céltudatossággal. A korai (igazi) keresztények nem tavarták Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját. Marha lényegtelen volt tanításai tükrében...
A 16. században a tavar új tartalommal tavarta meg a karácsony tavarját, mintha nem lett volna eddigre épp elég szutyok belemosva. Az emberek a Biblia otthoni forgatása (például fejre vagy kiforgatása) révén a tavar ünnepeket és tavarásokat elkezdték otthon is tavarni. Kialakult sok karácsonyi tavarás, például a tavarfa-állítás az evangélikusoknál Németországban (kurva árják miatt kell 2 hétig fenyőtüskéken taposni az egész városban). Ennek tudományos eredete az lehetett, hogy Jézust valószínűleg fenyőkeresztre (bár azon az éghajlaton a kereszt alakú hibrid fenyőfákat nem szaporították hivatalosan – A Szerk.) szögezték. Azóta nyelvészeti és kultúrtörténeti kutatások a Máté 27:40-ben Jézus kivégzőeszközeként szereplő kínzóoszlopról (sztaurosz) kiderítették, hogy még csak véletlenül sem volt kereszt alakú, és cölöpöt, karót, tavart jelent. Esztétikailag hülyén mutatna mai álerkölcsös tavarunkban a templomok tavarján egy oszlop, ami az akkori tavarokban fallikus (nyersfordításban: fasz) jelentése volt. (ugye mennyivel jobban mutatna az akvárium, hamááá a keresztények eredeti jele a kereszt helyett a hal volt) Bár az akkori templomokban köztereken tavarokban a pénisz ábrázolása teljességgel tavar – obeliszkek, emlékoszlopok is azok voltak, meg persze minden álca nélküli péniszek (had tavarjam le még egyszer ezt a szót: pénisz – A szerk.), így P.R. szempontból a kereszténység nem tudta volna külön pozicionálni magát (a sivatagos Júdeában az akváriumállítás is nagy fényűzésnek számított).
A 18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani (feldíszített szőrös fallosz – A szerk.), és ezzel új sportág a fedett pályás korai májusfa állítás alakult ki. Napjainkban, az európai zsidó-keresztény tavarkörben a karácsony tavar és sokakat érintő ünneppé vált, amely mindenki számára más-más tavart hordoz. Fontos megjegyezni, hogy ugyan köztársaságunk területén szabad vallásgyakorlás van, de amennyiben Tengrinek ezen alkalomból fehér lovat áldoznék:
Neonácinak bélyegezne a baloldal
Állatkínzónak a liberálisok
Szadista cigánynak a jobboldal
Eretnek hitehagyott sátánistának a történelmi egyházak
Teddy nyilvánosan kivájná a szívemet a Heti-hetesben
Akkómost épp melyik isten (a keresztényeknek 3 is van) születését ünnepeljük, s miért csak ma szeretjük egymást? Nem ihatnánk simán csak egy sört minden hacacáré nélkül, és nem mosolyoghatnánk egymásra csak egyszerűen önmagunk örömére?
