Webszappanopera, mely semmiről nem szól, de nagyon.
Lankadt lámpapóznán tavar végig a fény. Vége a 7-nek. A vasporos tehénkarám formájú kislány tavar slattyog végig butikokat bámulva az aktuálplázába. Ezt sem a természet teremtette randává mert nem csúfnak és nem hatalmasnak született és nem a flitteres top alól kibuggyanó hasaaljaszalonna benne a visszataszító. Ez csak állapot.
Hanem az erőszak... Az erőszak, ami a fejében volt... Az tette azzá...
Kedvesnek akart tűnni, de hangja mint égő zsírtól feszített sertésbél fakadt ki bárkihez szólt, miközben hófehér fogaival szélesen elhúzott mosolyt fűrészelt irdatlan képére... Nem vette ezt észre senki... A hasonlók között nem tűnhetett fel. Ő is tündi-bündi-cija-cejetjek-cycusnak hitte magát, és mint a fostosmacskák etetéskor, vállával egyengette útját a sorban. Vennie kellett valami akármit, bármit, de legalább egy olyan cuki kis izét ami bebaszik a fasziknak, mert buli lesz a hétvégén.
Márpedig az fontos volt... a buli... dülöngélve, sikítva hányni végig a budi falát... Kellett neki valaki (de nem ezért szokta tamponnal és nem túl intim betéttel eldugaszolni a bár klozetlefolyóját)... Allah minden teremtményének szüksége van valakire... Krónikus szeretethiányában biztos volt benne, hogy joga van megkövetelni valakitől a szeretetet. Mert ugye az jár, pláne ha cserébe seggbe lehet kúrni az ember lányát, vagy lenyeli a spermát...
Olyan jó volna valakit végre tízpercenként telefonon baszogatni, hogy hol, kivel, merre és miért van – gondolta a lány, és érezte hogy elsírja magát ha megint hónapokig kell a kedveset játszania, és vasár- és ünnepnapokon nem törhet ki a heti rendszeres követelőzős hisztiben.
Egy karcsú, határozottan eszményi formavilágú butikos csaj állt vele szemben - tipikus ellenségkép - megjelenését csak a kis szabálytalanságok tették igazán pikánssá. A hangja kellemesen csilingelt, és a kis affektálás nem csak elnézhető volt, de jól is állt. Igazából a rühes kurván kívül más negatív jelzővel nem is szokták illetni, hisz a társadalom külső alapján értékel, és gyakran nem is téved sokat.
Szóval hősnőnk odalépett az ikonszerű eladólányhoz és kért egy bigyót (ami bebaszik a fasziknak). A reakció is ikonszerű volt. Mozdulatlan... gúvadtszemű... Nem illik dolgozó nőt ábrándozás közben zavarni...
- Szia! - köszönt harsányan főhősünk, olyan stílusban mintha ezer éve ismernék egymást - Bigyót (ami bebaszik a fasziknak) szeretnék! Nem olyat, hanem sárgásabb-kékesebbet, de nem legyen feketebézs, se tökzőőőd, és egy mérettel kisebbet mint ami vagyok...
- Sziiijja! Tessék, joóoóláll, tizenyóccezer. - csilingelte az eladó bige és közben arra gondolt milyen megalázó, hogy két diplomával mások valagát kell nyalnia, pláne ha olyan kibaszott vevőről beszélünk, mint ez itt, akinek csak két általánosa van. Aztán egy kicsit tovább gondolkodott, és rájött hogy az elméletéből csak a kettes szám stimmel, de neki van két általánosa, és a dagadt spiné vevőnek két diplomája. Ebben az a szar, hogy alapjában véve tökmindegy mert mindegyik csak arra jó, hogy kitöröljék vele a valagukat. - Szia! - és mosolyogva becsukta a távozó vevő mögött a boltajtót, majd záróráig úúútálatosan fintorgott...
Hanem az erőszak... Az erőszak, ami a fejében volt... Az tette azzá...
Kedvesnek akart tűnni, de hangja mint égő zsírtól feszített sertésbél fakadt ki bárkihez szólt, miközben hófehér fogaival szélesen elhúzott mosolyt fűrészelt irdatlan képére... Nem vette ezt észre senki... A hasonlók között nem tűnhetett fel. Ő is tündi-bündi-cija-cejetjek-cycusnak hitte magát, és mint a fostosmacskák etetéskor, vállával egyengette útját a sorban. Vennie kellett valami akármit, bármit, de legalább egy olyan cuki kis izét ami bebaszik a fasziknak, mert buli lesz a hétvégén.
Márpedig az fontos volt... a buli... dülöngélve, sikítva hányni végig a budi falát... Kellett neki valaki (de nem ezért szokta tamponnal és nem túl intim betéttel eldugaszolni a bár klozetlefolyóját)... Allah minden teremtményének szüksége van valakire... Krónikus szeretethiányában biztos volt benne, hogy joga van megkövetelni valakitől a szeretetet. Mert ugye az jár, pláne ha cserébe seggbe lehet kúrni az ember lányát, vagy lenyeli a spermát...
Olyan jó volna valakit végre tízpercenként telefonon baszogatni, hogy hol, kivel, merre és miért van – gondolta a lány, és érezte hogy elsírja magát ha megint hónapokig kell a kedveset játszania, és vasár- és ünnepnapokon nem törhet ki a heti rendszeres követelőzős hisztiben.
Egy karcsú, határozottan eszményi formavilágú butikos csaj állt vele szemben - tipikus ellenségkép - megjelenését csak a kis szabálytalanságok tették igazán pikánssá. A hangja kellemesen csilingelt, és a kis affektálás nem csak elnézhető volt, de jól is állt. Igazából a rühes kurván kívül más negatív jelzővel nem is szokták illetni, hisz a társadalom külső alapján értékel, és gyakran nem is téved sokat.
Szóval hősnőnk odalépett az ikonszerű eladólányhoz és kért egy bigyót (ami bebaszik a fasziknak). A reakció is ikonszerű volt. Mozdulatlan... gúvadtszemű... Nem illik dolgozó nőt ábrándozás közben zavarni...
- Szia! - köszönt harsányan főhősünk, olyan stílusban mintha ezer éve ismernék egymást - Bigyót (ami bebaszik a fasziknak) szeretnék! Nem olyat, hanem sárgásabb-kékesebbet, de nem legyen feketebézs, se tökzőőőd, és egy mérettel kisebbet mint ami vagyok...
- Sziiijja! Tessék, joóoóláll, tizenyóccezer. - csilingelte az eladó bige és közben arra gondolt milyen megalázó, hogy két diplomával mások valagát kell nyalnia, pláne ha olyan kibaszott vevőről beszélünk, mint ez itt, akinek csak két általánosa van. Aztán egy kicsit tovább gondolkodott, és rájött hogy az elméletéből csak a kettes szám stimmel, de neki van két általánosa, és a dagadt spiné vevőnek két diplomája. Ebben az a szar, hogy alapjában véve tökmindegy mert mindegyik csak arra jó, hogy kitöröljék vele a valagukat. - Szia! - és mosolyogva becsukta a távozó vevő mögött a boltajtót, majd záróráig úúútálatosan fintorgott...
folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése