Tavar nagy romAntika (teil 1)

Webszappanopera, mely semmiről nem szól, de nagyon.

Lankadt lámpapóznán tavar végig a fény. Vége a 7-nek. A vasporos tehénkarám formájú kislány tavar slattyog végig butikokat bámulva az aktuálplázába. Ezt sem a természet teremtette randává mert nem csúfnak és nem hatalmasnak született és nem a flitteres top alól kibuggyanó hasaaljaszalonna benne a visszataszító. Ez csak állapot.
Hanem az erőszak... Az erőszak, ami a fejében volt... Az tette azzá...
Kedvesnek akart tűnni, de hangja mint égő zsírtól feszített sertésbél fakadt ki bárkihez szólt, miközben hófehér fogaival szélesen elhúzott mosolyt fűrészelt irdatlan képére... Nem vette ezt észre senki... A hasonlók között nem tűnhetett fel. Ő is tündi-bündi-cija-cejetjek-cycusnak hitte magát, és mint a fostosmacskák etetéskor, vállával egyengette útját a sorban. Vennie kellett valami akármit, bármit, de legalább egy olyan cuki kis izét ami bebaszik a fasziknak, mert buli lesz a hétvégén.

Márpedig az fontos volt... a buli... dülöngélve, sikítva hányni végig a budi falát... Kellett neki valaki (de nem ezért szokta tamponnal és nem túl intim betéttel eldugaszolni a bár klozetlefolyóját)... Allah minden teremtményének szüksége van valakire... Krónikus szeretethiányában biztos volt benne, hogy joga van megkövetelni valakitől a szeretetet. Mert ugye az jár, pláne ha cserébe seggbe lehet kúrni az ember lányát, vagy lenyeli a spermát...
Olyan jó volna valakit végre tízpercenként telefonon baszogatni, hogy hol, kivel, merre és miért van – gondolta a lány, és érezte hogy elsírja magát ha megint hónapokig kell a kedveset játszania, és vasár- és ünnepnapokon nem törhet ki a heti rendszeres követelőzős hisztiben.

Egy karcsú, határozottan eszményi formavilágú butikos csaj állt vele szemben - tipikus ellenségkép - megjelenését csak a kis szabálytalanságok tették igazán pikánssá. A hangja kellemesen csilingelt, és a kis affektálás nem csak elnézhető volt, de jól is állt. Igazából a rühes kurván kívül más negatív jelzővel nem is szokták illetni, hisz a társadalom külső alapján értékel, és gyakran nem is téved sokat.

Szóval hősnőnk odalépett az ikonszerű eladólányhoz és kért egy bigyót (ami bebaszik a fasziknak). A reakció is ikonszerű volt. Mozdulatlan... gúvadtszemű... Nem illik dolgozó nőt ábrándozás közben zavarni...

- Szia! - köszönt harsányan főhősünk, olyan stílusban mintha ezer éve ismernék egymást - Bigyót (ami bebaszik a fasziknak) szeretnék! Nem olyat, hanem sárgásabb-kékesebbet, de nem legyen feketebézs, se tökzőőőd, és egy mérettel kisebbet mint ami vagyok...
- Sziiijja! Tessék, joóoóláll, tizenyóccezer. - csilingelte az eladó bige és közben arra gondolt milyen megalázó, hogy két diplomával mások valagát kell nyalnia, pláne ha olyan kibaszott vevőről beszélünk, mint ez itt, akinek csak két általánosa van. Aztán egy kicsit tovább gondolkodott, és rájött hogy az elméletéből csak a kettes szám stimmel, de neki van két általánosa, és a dagadt spiné vevőnek két diplomája. Ebben az a szar, hogy alapjában véve tökmindegy mert mindegyik csak arra jó, hogy kitöröljék vele a valagukat. - Szia! - és mosolyogva becsukta a távozó vevő mögött a boltajtót, majd záróráig úúútálatosan fintorgott...

folyt köv.

Mindennapi fasizmusunk vol.3.

Tora! Tora!

Mindennapi fasizmusunk vol.2.

Mindennapi fasizmusunk vol.1.

Nem tavarom a dagadt lányokat. Ha nem igazán tudom kivenni a derekát, vagy kicsit szélesebb a segge magyarul átlagos, nekem már dagadt és az tavartalan... A formátlan lábtól meg sírnom kell... Igen, én a modell alkatú lányokat tavarom... A többi is lehet kedves, okos, és mindenek előtt nagyon értelmes, vagy tavar, de mint nő nekem nem tavar, és értékelhetetlen, és ráadásul ezt nem érzem helytelennek. Ne érts velem egyet, nem kell, hiszen mindenkinek más tavar...

Ráadásul a túlsúly egészségtelen nem? Akkor miért kellene tavarnak látnom az egészségtelent?
A telt nőket sérti az elmúlt 50 év tendenciája, miszerint a vékony a szép, és lázadnak ellene, mert ez őket hátrányosan érinti, hiszen nem nekik bókolnak, nem hozzájuk szólnak kitüntetett kedvességgel, viszont előtte több százezer évig nem lázadoztak -amikor ők minősültek szépnek- az ellen, hogy elnyomják, kicsúfolják szegény vékonyakat, és a szépséggel járó összes előnyt gátlástalanul kiélvezték, mint ahogy most is gondolkodás nélkül megtavarnák ha tehetnék...
Én lennék igazságtalan? Mert nem tavar a tehén barokk háj? Bűn ha nem szeretem a spenótot? Nem... Akkor miért bűn nem szeretni a telteket? Vajon ki tud parancsolni az agyának, hogy milyen íznek kell jólesnie, vagy milyen színt kell szeretni? Tavar olvasóm talán tud magának parancsolni, hogy mit Tavar szexuálisan? Mert ha tud, miért nem programozza át magát mondjuk buzinak (a meleg meg esetleg heterónak)? Vagy bármi másnak...

Én védem a bálnákat csak nem baszok velük... Nem a média tett ilyenné hanem inkább az evolúció... Hiszen mára feleslegessé és egészségtelenné vált a háj... Miért lenne tavar az egészségtelen?

Én nem tavar magamat programozni, hogy mi tavar és mi nem, és nem is akarom... Ez nem azt jelenti, hogy nem fogadom el őket, hiszen számomra teljesértékű emberként elfogadhatóak és hibátlanok mint például a nyomorékok vagy szellemileg visszamaradottak – hiszen ezen csoportok sem tehetnek fogyatékosságukról, csak mint nőkhöz bottal sem nyúlnék hozzájuk. Mert számomra fasizmus ha megmondják mit kell szeretnem, kívánnom... A vékonyakat szeretem, a modelalkatú nőket, és azért mert ez esetleg sérti a dagadt többség önérzetét, nem tudok, és nem fogok mást szeretni... Sért az a kampány ami a vékony szebbik kisebbség ellen folyik a fasiszta nőszervezetek részéről (akik csak a nők gyakran már csak vélt elnyomása ellen tiltakoznak, az előjogok ellen soha), mert kirekesztő, és igen, egyet értek a tökéletes címlaplányok trendjével (ráadásul a túlsúly egészségtelen)... Egy majdnem teljes emberi történelmet átfogó vékonyelnyomás után, amikor a telteké volt a világ, megérdemlik a tündöklést!

Szurkolok, hogy övék legyen a következő néhány évezred!